"Színház az egész világ..."

Avagy hedonista vagyok, ha művészetekről van szó...

OFF-TOPIC!

2016. május 11. 17:49 - Illatos

"Betörök...embert is ölök..."

Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök
.”

Mivel is lehetne stílusosabban kezdeni Till Attila legújabb filmjének a Tiszta szívvel című alkotásnak a kritikáját, mint a szintén ezt a címet viselő, József Attila költőóriás tollából származó vers részletével?! Hiszen, ha nagyon leegyszerűsítjük, ez a pár sor szinte teljes mértékben megragadja a film esszenciáját, keretbe foglalja a történéseket.

Van egy gerincproblémái miatt kerekesszékes fiatal srác. S, mint mondani szokták „fiatalság, bolondság”, ennek köszönhetően karaktere sok mindent elbír. Ha nagyon „trendik” akarunk lenni, azt is mondhatnánk, hogy életvitelébe sok minden belefér. Például az is, hogy céljai megvalósítása érdekében, lepaktáljon az ördöggel. Vagy, bár nemes szándéktól vezérelve, tiszta ifjúi szívvel, ha kell, embert is öljön. De ne szaladjunk ennyire előre!

 

Szóval, van ez a húszas évei elején járó fiú, nevezzük Zolinak (Fenyvesi Zoltán), aki egy fejlődési rendellenesség okán kerekesszékben kénytelen tölteni a napjait. Egy, a hozzá hasonló sorsú testi korlátokkal együtt élni kénytelen egyének számára kialakított otthonban tölti napjait, minden percét megosztva barátjával, Barba papával (Fekete Ádám). A fiatalok legfőbb szórakozása a saját életük ihlette képregény rajzolása, ebben élik ki kreativitásukat, fantáziájukat. Ám egy alkalommal sorsfordító találkozás részeseivé válnak, összeismerkednek ugyanis egy kétes előéletű, szintén mozgásában korlátozott középkorú fazonnal, Rupaszovval (Thuróczy Szabolcs), aki már a találkozáskor érezhető módon fenekestül felforgatja a két fiú életét. Az egykor - feltehetőleg - tetterős tűzoltóként tevékenykedő férfi bűzlik a megkeseredettségtől, nyers agressziója verbalizálódik, sőt sokszor a tettlegességig is elmegy, hogy érvényesítse akaratát. Ellentmondást nem tűrően, könyörtelenül veszi át a fiúk életének irányítását, saját érdekeinek érvényesítése céljából. Ám a fiúknak láthatóan nincs ellenére az új életvitel, gondolkodás nélkül vetik bele magukat a kétesebbnél kétesebb ügyletek sűrűjébe, asszisztálva a Rupaszov által meghatározottakban. Az idő előrehaladtával a fiúk és új „apjuk” kapcsolata akarva-akaratlanul szorosabbra fűződik, minden résztvevő legnagyobb meglepetésére. Ez azonban másoknak is szemet szúr, életüket maximális veszélybe sodorva. Vajon van-e kiút a pokol legmélyebb bugyraiból? Ki lehet-e szállni önként a sebes forgatagból? S a legfőbb kérdés: ki akarnak-e szállni? A válasz megtalálása nehéz, hisz a helyzet túlmutat a látottakon; Zoli minden értelemben az életével játszik. Életmentő műtétre szorul ugyanis, melynek finanszírozását, tehetetlenségétől szétzilált anyja (Balsai Móni) hatására, Németországban élő, tehetős apja vállalná. Ám Zoli egyértelműen visszautasítja a „könyöradományt”, neki olyan embertől nem kell segítség, aki magára hagyja handicappel élő gyerekét. Majd ő, felelősségteljes férfiként előteremti a rávalót. De vajon mekkora árat fizet ezért?

till-attila-tiszta-szivvel-3.jpg

A film vegyít akciót, drámát, talán thrillert is, mégsem lesz giccs, hisz nagyszerű arányérzékkel él. Bevon, gondolkodásra késztet, de nem rág semmit a szánkba, finom utalásokkal, árnyalatokkal dolgozik. Képi megjelenítése színes, hiteles, szerencsére amerikanizálódástól mentes, valósághű. Remek átmeneteket használ, az adott, általa kialakított stíluson belül manipulál, a kerek egész hatását keltve ezzel a nézőkben. A zenei betétek inkább hozzáadnak, mint elvesznek, szépen erősítik a jelenetek hangulatát. Az alkotás nagyszerűen bánik a különféle érzelmek megjelenítésével is; hibátlanul ötvözi a humor felszabadító hatását, a fogyatékosság szívbemarkoló voltával, vagy a jellemtelenség felháborító jellegével. Megrázóan valós helyzeteken keresztül ábrázolja a mozgásukban korlátozott emberek mindennapjait, mégsem érezzük, hogy „túltolja”; szánalom helyett egészséges empátiát generál a nézőkben.

A színészi játékok tekintetében is remekelt a produkció. Az előképzettséggel aligha rendelkező fiatalok teljes természetességgel mozognak a kamera előtt, megnyilatkozásaikból hiányzik a mesterkéltség, a lámpaláz, a rájuk szabott jellemek hiteles megtestesítői. Megállják helyüket a vérprofi Thuróczy Szabolcs mellett, aki a maga Bundesliga frizurájával szintén rendkívüli hitelességgel hozza a rosszarcú börtönviselt ex-tűzoltót, aki jellemi komplexitásának köszönhetően egyszerre gyűlöletes, szánni- és szeretni való karakter.

tiszta-szivvel-thuroczy-poszter.jpg

Balsai Móni szintén nagyon valóságos módon jeleníti meg a reményvesztett szülőt, aki bár minden tőle telhetőt igyekszik előteremteni, s óvó szeretettel védeni fiatal felnőtt gyerekét, a környezete áldozata, így fia döntésének kiszolgáltatva, bizonytalanságban kénytelen várni az elkövetkezendőket. A további főbb szerepekben tetszelgők szintén tűpontosan voltak képesek vászonra vinni a jellemükből adódó megnyilatkozásokat, hitelességet kölcsönözve a szerepeknek.

Összességében elmondható, Tillának egyértelműen volt mondanivalója, s mindannyiunk szerencséjére kiváló eszközrendszerrel bír ennek bemutatására. Mély, sodró, elgondolkodtató! Tiszta szívvel ajánlom!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alltheworldsastage.blog.hu/api/trackback/id/tr628707848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása