Az improvizáció műfaja nem új keletű, számtalan külföldi produkció bizonyítja ezt, mégis egy, a színház berkein belül mai napig is kuriózumnak számító területről van szó. Improvizáció alatt természetesen nem a pillanatnyi rövidzárlatból a több évtizedes tapasztalat által segített rögtönzést értjük, hanem az egész estén át történő, szoros kötöttségek nélküli, a kreativitás szárnyalását igénylő, váratlan helyzetekkel fűszerezett, spontán színjátszást.
Hazánkban a terület legmeghatározóbb képviselői a Beugró társulat tagjai, nevezetesen Pokorny Lia, Debreczeny Csaba, Kálloy-Molnár Péter, Rudolf Péter és Szabó Győző. A Novák Péter által vezényelt előadássorozat olyasfajta népszerűségre tett szert, hogy képes volt túlmutatni a színházi kereteken, és nyolc évadon át szórakoztatni a nevetni vágyókat a televízió készülékei előtt is. Milliók legnagyobb sajnálatára a produkció visszavonult, de szerencsére még mindig van lehetőség a színészek parádés játékának megtekintésére, hisz a Játékszín a mai napig lehetőséget biztosít a spontaneitás legkiválóbb mestereinek megnyilatkozására. Ennek megtekintése mindenki számára adott; a rajongók tovább élvezhetik a színészek kétszer ötven perces agymenését.
A feladat egyébként rendkívül összetett, hiszen a színészek munkáját erősítő jellegek - díszlet, jelmez, bármiféle strukturált szöveg- teljes mértékben hiányoznak a képből, munkájukat mindenféle megszokott kapaszkodó nélkül kell felépíteni. A színpadra varázsolt produkciót egy mindössze néhány gondolatból álló instrukció irányítja, minden más az ő fantáziájuk szüleménye. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az előadás alatt kialakuló atmoszféra szintén teljes mértékig az ő befolyásuk alatt áll, hiszen szöveg, illetve konkrét elmesélendő történet híján egyedül ők a felelősök a felhőtlen szórakozás, a kedélyes hangulat megteremtéséért.
Ám, számtalan alkalommal bizonyították, hogy nem esik nehezükre, egy mindenféle humorstílust ötvöző mulattatást produkálni, mely nagyrészt a színészek karakterbéli különbségeiből, a jellemek eltéréseiből táplálkozik, s mely már a kezdeti pillanatoktól jól nyomon követhető, ezzel tökéletesen biztosítva az előadás sokszínűségét. Vannak, akik azonnal játékba lendülnek, minden feladatra rögtön belevetik magukat, s az instrukció elhangzása után egy szempillantás alatt képesek szerepbe helyezkedni, míg mások óvatoskodva, lassabb tempót diktálva igyekeznek bemelegíteni, mielőtt megcsillogtatnák kreativitásukat. Van, aki lelkesedésével, sziporkázó ötleteivel azonnal vezető szerepre tör, és olyan is, aki ugyan ritkábban nyilatkozik meg, de minden megszólalása minőségi, így rendre kitörő ovációt eredményez a nézőtéren.
Rudolf Péter, a társulat alfahímje, a rangidős zseni, aki nagy vehemenciával veti bele magát az adott szituációba. Lehet szó a jó megfigyelőkészséget igénylő Befutóról, az eltérő érzelmi tölteteket felvonultató Váltólázról vagy a szinte megvalósíthatatlan ötletekben bővelkedő Őrült rendező játékáról. Átszellemülése másodpercek tört része alatt megy végbe, s mire a néző észbe kap, már sodorja is magával a prudencia császára. A Narráció szituációs gyakorlatában legyőzhetetlen, mindig sikerül überelnie játszótársa ötleteit, s a vizet saját malmára hajtva, lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe hozni a másikat. A Per elnevezésű játékban szinte már kizárólagos privilégiumot élvez, hiszen mesteri váltásokkal képes megjeleníteni az egyszer vádló, másszor pedig védő szerepet magára öltő törvénytudót.
De itt van a Halandzsa professzora is, Debreczeny Csaba, aki bármilyen nyelvi dialektust képes porondra vinni, minden valóságalapot mellőző agyszüleményeivel akárkit útba igazítani, mindent megmagyarázni, komoly folyamatokat levezényelni. Zagyvált már franciául, olaszul, spanyolul, ám az új-latin nyelvek mellett szláv területen is boldogult, így hallottuk már lengyelül, csehül és oroszul is krákogni. Rendszerint remekel a Lassításban, hosszú végtagjainak ruganyossága, „rongylába” különösen szórakoztatóvá teszi a vontatottságtól kifacsart helyzeteket.
A neológusok helyi képviseletében Kálloy-Molnár Pétert köszöntheti a nézők hada, újításaiból, elszólásaiból a Révai sorozatot megszégyenítő könyvmennyiség születhetne. A Segítő kéz elnevezésű játékban, illetve a Fotóalbum „felnyitásakor” remek történetek kitalálásával szokta szórakoztatni a nevetni vágyókat, ám a gyakorlatok sorából a Záróakkord tűnt a legotthonosabb terepnek számára; amint gitár kerül a kezébe, elszabadul a pokol.
A Bekérdező helyzetgyakorlat koronázatlan királynője, Pokorny Lia, a társulat egyetlen női tagja, akinek mindig marad még egy megválaszolandó hozzáfűznivalója, aki olyan lefegyverző módon képes csűrni-csavarni a mondandóját, hogy társai kétségbeesetten kénytelenek kiszállni a játékból. Lia méltó társa a férfiseregnek, s kitartóan tűri az őt humorba ágyazva ostromoló hímek provokációit. Nem kíván állandó jelleggel a reflektorfényben tetszelegni, de mondatai rendszerint pontosan célt érnek, üdvrivalgást generálva, zsöllyén és színpadon. Az Elfordítás nagymestere, akinek a ismeretlen nyelvből kreált legvalószínűtlenebb történetek kitalálása zavarba ejtően magától értetődő.
A társulat másik, nyelvvel remekül elbánó tagja, Szabó Győző, akinek agya pillanatok alatt megfordít minden szöveget, így, akár egész mondatok átfordításával gond nélkül segíti társait a Visszajátszás nevű játékban. De rendszerint parádéznia kell az 1-2-3-4 gyakorlatban is, ahol Fortuna „kegyeltjeként” mindig a legnehezebb szerepben tündököl, és a legtöbb szó felhasználásának lehetőségével kell irányt mutatnia.
A színművészek legtöbbször egymást „hergelve” durrogtatnak újabb és újabb humorbombákat, melyek sokszor a szinte másodpercenként fellépő örömujjongás áldozatául esnek. Külön élmény, amikor egy-egy megszólalás olyannyira találó, hogy maguk a játszó színészek is, szerepükből kiszakadva, fulladoznak a nevetéstől, vagy az éppen szusszanásnyi időre háttérbe húzódó többiek önfeledten szórakoznak társaik remekelése okán, nem titkolt kacagásban kitörve, méltatva ezzel a többiek nagyszerűségét.
A műfaj, kötetlenségéből adódóan könnyednek tűnik, ám éppen a szokottól eltérő szabadság az, ami különleges kvalitásokat igényel. Elengedhetetlen ugyanis a komplex gondolkodásra való készség, a különböző területeken való jártasság, a világ dolgait érintő tájékozottság, a gyors reakciókészség, hiszen csak az említett képességek kombinálásával lehet ezt a megmunkálatlan nyersanyagot ilyen tökéletes formába önteni. A színművészet ezen ágában az általánosnál is hangsúlyosabbá válik a színész önmagából való építkezése, a saját életéből színpadra húzott elemek, megmozdulások, tapasztalások. Ebből építik fel a jelenetet, ettől válik élővé a kép. S a könnyednek tűnő játék mögött egy folyamatos feszült figyelemmel teli készültségi állapot rejlik, melyben teret kell engedniük a gondolatok, ötletek, asszociációk kreatív szárnyalásának.
A produkció lassan kilenc év távlatában is önfeledt, magas színvonalú szórakozást biztosít mindenkinek. A színészek közvetlensége, a pazar megszólalások, a szinte családias hangulat páratlan, újra és újra ámulatba ejtő. Ugorjatok be! De vigyázat, a géniuszok vezette eszeveszett száguldás komoly addikciót okoz!!!
